Odútelepítés madárfajok számára

    A hazai erdőgazdálkodás nem kedvez az öreg állományú és őshonos fajokból álló erdők számára, a helyükön kialakított egykorú és azonos fajú, sokszor tájidegen fajokból álló erdészeti ültetvények azonban csak egy-két madárfaj számára biztosítanak fészkelőhelyet. Sok telepített erdő hasonlít természetes erdőkre, de kevés bennük az odvas fa, így az odúlakó madárfajok számára kevés fészkelési lehetőség kínálkozik. Az odúlakó énekesmadárfajok számára könnyen biztosíthatunk fészkelési lehetőséget, alkalmas helyen történő odútelepítéssel. Az énekesmadarak számára négy odútípust alkalmazunk a gyakorlatban, az A, B, C és D típusokat. A szűk röpnyílású „A” odúkat kékcinegék számára helyezzük ki. A „B” típusú odúkat széncinege, mezei veréb, nyaktekercs, kormos légykapó, csuszka számára alkalmazzuk, „C” típusú odúkat csak kis számban helyezzük ki szürke légykapók számára, lakott területen barázdabillegetők, házi rozsdafarkúk megtelepítésére. Szalakóta megtelepítését szolgáló „D” odúkat pusztai élőhelyek menti fasorokban helyezzük ki, míg tanyák közelében a búbos banka számára kialakított nagyobb röpnyílású odúkat is alkalmazunk. A pusztai fasorokba, mezőgazdasági területek széleire kék vércse, vörös vércse, erdei fülesbagoly számára helyezünk ki speciális költőládákat, de alkalmas helyeken kerecsensólyom költésére alkalmas tálcákat is felhelyezünk.
Az elkészített odúkat érdemes vízálló festékkel kezelni, hogy az időjárás viszontagságainak jobban ellenálljanak.
A kihelyezésnél ügyelni kell arra, hogy az odúk röpnyílása sohase nézzen az uralkodó szélirány felé, inkább keleti, déli tájolásúak legyenek, illetve a nyári napsütés soha se érje hosszú órákon keresztül az odút, mert belső terében rendkívül fölmelegedhet a levegő, ami adott esetben a fiókák pusztulását okozhatja. Kihelyezésnél ügyelni kell, hogy az odúk lehetőleg függőlegesen álljanak, hogy az eső véletlenül se tudjon beleesni.

    A szűk röpnyílású odúk („A” és „B” típusok) bejáratát körben vékony alumínium lemez csíkokkal körbeszegjük, hogy a harkályok ne tudják az odú röpnyílását kibővíteni. A cinegék is bővíthetik az odú röpnyílását, de nem olyan drasztikus módon, mint a nagy fakopáncs, zöld küllő, vagy a fekete harkály, amelyek az A és B odúkat képesek kétszer - háromszor akkora röpnyílásúvá alakítani.

    Az odúk kihelyezésének magasságát az adott helyszín és a célfaj igényei határozzák meg. Ha zavart, kirándulók által gyakran látogatott helyszínre helyezünk ki odút, akkor érdemes olyan magasságba felhelyezni, hogy csak létráról lehessen elérni. Ha nyugodt, senki más által nem látogatott helyre, vagy saját kertünkbe szeretnénk énekesmadárodút kihelyezni, akkor érdemes fejmagasságba elhelyezni, hogy a fészek ellenőrzésekor könnyen belelássunk, vagy az őszi odú-takarításkor könnyen elérjük a fészekanyagot. Vércséknek, baglyoknak nagy magasságban kell elhelyezni az odúkat, költőládákat.
Nagyon fontos, hogy az odúkat rendszeresen takarítsuk, hiszen egy nyár alatt a kiröptetett fiókák után nagyon sok fészekparazita ízeltlábú marad a fészekanyagban, amelyek alaposan megkeserítik a jövő évben ugyan abban az odúban költő madarak fiókáinak életét. A takarítás megkönnyítésére úgy kell az odúk tetejét kialakítani, hogy nyitható legyen, így a takarítás és a fészek ellenőrzése is sokkal könnyebbé válik.
Ezért javasolt az őszi időszakban, az első fagyok beköszöntével véghez vinni az odúk takarítását, amelynek során alaposan ki kell pucolni az odú belsejében maradt fészekanyagot és ürüléket.
A Nimfea Természetvédelmi Egyesület folyamatosan nyomon követi az odúk sorsát és dokumentálja a költések eredményességét. Sorra felmérésre kerülnek az alkalmas élőhelyek, ahova odúk telepítése szükséges. Ezen túl a lakosság számára igény esetén tájékoztatást nyújtanak a Nimfea TE munkatársai illetve korlátozott számban odúkat is tud biztosítani.

 

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére