A Csirke-hegy természeti értékei
Alig másfél éve kerestük fel
először a Keleti-Cserhát déli részén, a Buják és Bér községek
között fekvő Csirke-hegyet, melyre a nyár eleji napsütésben
hullámzó árvalányhaj hívta fel a figyelmünket. A kiterjedt sztyeprétek
és az erdőszélek virágpompája a terület alaposabb bejárására,
élővilágának vizsgálatára csábított. Azóta többször is visszatértünk
ide - hol a bujáki Kanyó szőlői, hol pedig a béri Biokaptár
majorja felől - és egyre többet tudtunk meg a hegy növényvilágáról.
Kiderült, hogy ez az egészen kis hegy számos ritka és védett
növényfaj előfordulásával a Cserhát botanikailag egyik legértékesebb
területe.
Ismereteink bővülésével egyre tisztábbá
vált a terület megőrzésének fontossága. Kiadványunkkal szeretnénk
felhívni a figyelmet a Csirke-hegy értékeire, ezen keresztül pedig
a hasonló jellegű természetközeli élőhelyek jelentőségére.
Az utóbbi évtizedekben fokozatosan
épült be a köztudatba az, hogy a természet egészséges működése
mennyire fontos a társadalom életében. A múltban és a jelenben
zajló gazdasági tevékenységek azonban egyre több és halmozódó
károsodást okoznak a természetben, melynek egyik fő összetevője
az élőhelyek átalakítása, és ezzel összefüggésben az élővilág
változatosságának csökkenése.
Hazánkban a természetpusztítás
kevésbé előrehaladott, így kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint
a tőlünk nyugatra fekvő országok. Ezekben az országokban a természetátalakítás
és a természetközeli élőhelyek elvesztése fokozottabb mértékben
jelentkezett, így flórájuk és faunájuk is szegényebb lett. Ezt
szem előtt tartva az európai uniós csatlakozások előkészítésénél
előtérbe került hazánknak a közös európai természet megőrzésében
játszott szerepe.
A Kárpát-medence, s benne Magyarország
területe Európa tizenegy nagy, önálló életföldrajzi (biogeográfiai)
egységének egyike, egyenrangú a nála sokkal nagyobb kiterjedésű
atlantikus, mediterrán és kontinentális zónákkal. Ennek egyik
oka az, hogy a Kárpát-medence, így hazánk változatos geológiai
felépítésű geomorfológiájú területe több klímahatás (atlanti,
mediterrán, kontinentális) alatt áll egyidejűleg. Ezért a pannóniai
életföldrajzi régióban olyan egyedi, mozaikos ökológiai rendszer
jött létre, melyet számos szál fűz a környező térségekhez, és
ezek flórájának és faunájának sok elemét magába fogadja, sőt kárpát-medencei
bennszülött elemekkel még színesíti is. Emiatt hazánkban különösen
nagy a szerepe az európai természeti sokszínűség fenntartásában.
A régiót egyik legjellemzőbb kapcsolata
az ázsiai kontinentális életföldrajzi térségekhez köti, melyekből
több növény- és állatfaj az eredeti zonális rendszerektől már
jórészt elszigetelve épül be a Pannon életközösségekbe. Régiónk
egyik különleges adottsága, az Eurázsiában hosszan húzódó, a kontinentális
kapcsolatokat biztosító erdőssztyepp öv itt éri el elterjedési
területének nyugati határát. Az ehhez az övezethez kapcsolódó
életközösség egykor a Kárpát-medence keleti felében (Magyarországon
az Alföldön és az Északi-középhegység déli oldalain is) elterjedt
lehetett. Sajnos az Alföldön hajdan virágzó erdőssztyepp vegetáció
csaknem teljes mértékben megsemmisült, ma már csupán töredékeiben,
sokszor másodlagosan visszatelepülve, elszegényedett formában
találjuk meg.
A kevésbé drasztikusan megváltoztatott
domb- és hegyvidékeink délies oldalain, hegylábi területein természetes
vagy emberi hatások miatt nem záródik az erdőtakaró. Itt még ma
is jellemző a növény- és állatfajokban bővelkedő ún. szubmediterrán
erdőssztyepp jelenléte.
A legértékesebb és a legtöbbet
tanulmányozott dombvidéki erdőssztyep-növényzetű területeink zömmel
erdőirtás-eredetűek: vagy a felhagyott szőlőkultúrák helyén, vagy
a hagyományos állattartásban használt kaszálók, illetve kaszált
gyümölcsösök területén alakultak ki.
A Keleti-Cserhátra a felhagyott
szőlők helyén kialakuló gyepek jellemzőek. Sok szőlőt már a századfordulón
felhagytak, mindenekelőtt a múlt század végén bekövetkezett filoxéra-járvány
hatására. A szőlők helyén megjelenő gyepet aztán vagy legeltették,
vagy magára hagyták, így az lassan regenerálódott. A Csirke-hegy
magasabb részein fekvő sztyeprétek is valószínűleg ilyen eredetűek,
a múlt századi filoxéra-járványnak köszönhették létrejöttüket.
Ezekről és a később felhagyott parcellák helyén kialakult, figyelmet
és védelmet igénylő élőhelyekről a továbbiakban még sok szó esik.
A magára hagyott szőlő- és gyümölcsültetvények
helyén elterjedő növénytakaró sokunkban a “rendezetlenség” benyomását
kelti. Leromlott, az ember számára értéktelen, hasznosításra váró
tájként mutatkozik. Ugyanakkor ma már tudjuk, ezek között a másodlagosan
kialakult területek között akad néhány, az élőlények sokaságának
utolsó menedékül szolgáló élőhely.
Ilyen terület a Csirke-hegy is.
|